Isten könnyeit sírom.
Amit látok, várrom.
Majd egyszer megcsillan - fájdalom,
talán.
A másik könnyében -
felesleges kérnem,
magány.
Ez adatott és szótlanság.
Kifosztott mondatok.
Félelemmel terhes tekintetek,
Rám akasztott álarcok.
De egyszer Isten tiszta
tekintetét látjuk
megcsillanni…