Keresztelő János látott, a tanítványok hallottak. "Íme az Isten báránya." Ezt hallották a tanítványok. A látás valami mélyebb megértés. Tapasztalat. A hallás sejtés.
Azt sejtették a tanítványok, hogy itt valami tisztább és több van. Nincs megrekedés, előre kell lépni.
Megkapó a Keresztelő alázata: elengedi tanítványait. A tanítványok pedig bátrak: mernek váltani. Többre, Istenre magára vágynak.
Én is Rád vágyom Uram! Azt kérded, mit akarok? Kérdéssel válaszolok: Hol laksz?
Ahol laksz, ott széthagyhatom a holmimat, ott lekozmálhat a tej is. Ott nevetek magamon, ott félelem nélkül figyelhetlek.
Abban az időben (Keresztelő) János ott állt két tanítványával, és mihelyt meglátta Jézust, amint közeledett, így szólt: „Nézzétek, az Isten Báránya!” Két tanítványa hallotta, hogy (János) ezt mondta, és követni kezdte Jézust. Amikor Jézus megfordult, s látta, hogy követik, megkérdezte: „Mit kívántok?” Azok ezt felelték: „Rabbi – ami annyit jelent, hogy Mester – hol laksz?” „Jöjjetek, nézzétek meg!” – mondta nekik. Elmentek tehát vele, megnézték, hogy hol lakik, és aznap nála maradtak. Ez a tizedik óra körül volt. A kettő közül, akik hallották ezt Jánostól és követték (Jézust), az egyik András volt, Simon Péter testvére. Ő először testvérével, Simonnal találkozott, és szólt neki: „Megtaláltuk a Messiást, vagy más szóval a Fölkentet”, és elvitte Jézushoz. Jézus rátekintett, és így szólt hozzá: „Te Simon vagy, János fia, de Kéfásnak, azaz Péternek fognak hívni.”
Jn 1,35-42
Kata Horosz és Irényi Borbála
