Ma átéltem Jézus példázatát. Az ember szeret együtt ünnepelni. Keresi a másikat. Hogy együtt legyünk, hogy bezséljünk a dolgokról, hogy érzékeljük a másikat, egy levegőt szívjunk, mert az jó. 

Ma nagyon egyedül voltam. Gondoltam, felhívom a barátnőmet. Nem vette fel a telefont. Irtam egy másiknak, ma ráérek. Mire ő: ennyire nem vagyok rugalmas. Felhivtam egy idős barátomat, ma készülődöm a holnapra, és van valami lelki bajom, amit magamnak is meg kell oldanom, majd elmesélem. Aztán volt még egy próbálkozásom, ott jött a nem érek rá fájdalmas közlése. Milyen különös érzés, amikor mindenütt, igaziból korrekt módon, de visszautasítanak, és egyedül vagy egy léggyel, a szobádban. A Jó Isten ezt akarta. Magamba hív. Magaddal találkozz. Magaddal légy kettesben! Épen és egészségesen légy ott... valószínűleg ez lehetetlen. Ha nem tanulunk meg imádkozni addig, amig végleg behúnyjuk a szemünket, akkor nagyon betegek maradunk.