A világon a legnehezebb érzés az, ha valakit szeretni szeretnél, de szereted süket fülekre talál. Adnál, de nem nyújtja ki a kezét. Rámosolyogsz, és ő viszolygással viszonozza. Nem tud érzés mélyebben sebet szántani az emberben, mint ez.

Millió anya és gyermeke, testvér, szerelmes, barát élte ezt már át. Hosszú gyászfolyamat, amig elfogadjuk, a másiknak joga van nemet mondani ránk. Nem birtokolhatjuk egymást, és létezik olyan tér, amelyben a szeretetre gyűlölet a válasz. Ez a passió tere. Ez minden esetben elvisz arra a helyre, ahol az Istennel is ez történt. 

Egyébként soha nem tudunk belegondolni abba, amit Ő érez! Minden áldott nap felhozza Napját, minden áldott nap, lecsendesíti a világot. Minden nap küld hozzánk legalább egy kis madarat, vagy elénk ad egy virágot, kinek mit. Az ember pedig nem érti, leginkább füle botját sem mozdítja. Viszonzatlan szeretet. A legnehezebb érzés, amit folyton hordoz.

Ezt meg kell emészteni még. hogy amikor grimaszt kapok egyenes, szeretetteljes szavamra, akkor ez benne van a létezés lehetőségeibe. Ha Ő  szabadon engedett engem, én is csak ezt tehetem.