Minden elveszett. A Mester halott. A tanítványok összezárva a szobában kétségek és bizonytalanság között. Tényleg minden elveszett? Ilyen sokan elárulták? Meg lehet ölni az Istent? Fel-feltűnnek a "feszítsd-meg-kiáltozók" arcai gondolatukban. Félelem, undor, gyűlölet, bizonytalanság keveréke tölti meg a szobát.  Ebben az áporodott szagú szobában jelenik meg Jézus, és kétszer mondja: Békesség nektek! 

Az első az ember köszöntése. Ahogy mindig szokták azon a tájon: Béke veled. A második tanítás. Mert Jézus sohasem beszél mellé. Mindig a lényeges dolgokról szól. Nincs új kezdet gyűlölettel a szívben. A második békesség a lélek igazi békéje, az Isten csendje, a belső szoba. Minden igaz megbocsátás ebből fakad. Akinek belsejében az Isten békéje lakik, az valóban ítélkezhet. Ítélete olyan, mint magának Istennek az ítélete. Semmi másnak nincs realitása.